Viharként tombol már

A két Korea újraegyesítése a címével ellentétben nem Koreáról szól és a politikához sincs semmi köze. Az előadás rövid jelenetek füzére, amelyek az emberi kapcsolatokról, érzelmekről szólnak. Van itt például válni akaró középkorú nő, egy másik, aki az esküvője napján tud meg fájdalmas igazságokat, vagy egy tíz év után búcsúzni hazatérő férj. A helyzetek humorosak, de közben gondolkodásra is ösztönöznek – némely jelenetben pedig egyenesen a nézőre van bízva, melyik félnek hisz. Mint például annak a titkárnőnek az esetében, akivel egy céges rendezvény éjszakáján a szállodában vagy történt valami, vagy nem. Vagy a pedofíliával vádolt tanár kapcsán. De ez így is van rendjén, hiszen valami sosem fekete vagy fehér, a teljes történetet nem mindig ismerjük.  

A jól megírt jelenetek, illetve Joël Pommerat színházi szerző és társulata összeimprovizált szöveganyaga remek. Nem is kell hozzá bonyolult díszlet, csak egy hosszú kanapé és ajtójelzés mindkét oldalon. Máris egy nappaliban, egy parkban vagy egy templom előtt találhatjuk magunkat, az egész csak képzelet kérdése. A lényeg úgyis a színészeken van, az ő játékukon, akik jelenetről jelenetre képesek átalakulni és néhány percben is emberéleteket összesűríteni. Mint például Szirtes Ági és Kulka János jelenetében, ahol a nő emlékezetzavarral küzd és a férjnek minden nap újra és újra el kell mesélnie szerelmük születését és eddigi életüket, miközben a feleség számára minden alkalom az első, minden csók vagy szeretkezés. Vagy Keresztes Tamás koldusa, aki „csak” átmegy a színen és motyog.

Valamennyi színész remek, és zseniális ötlet Szécsi Pál Távollét című dala, amely különböző változatokban tér vissza az előadás folyamán. Rezes Judit szirénázása, Kulka János csillogó zakós olasz bárénekese (tényleg olaszul énekli) feledhetetlen, és ez még mindig nem a csúcspont: az Nagy Ervin és az ő lakodalmas szintetizátora, a zseniálisan rossz énekléssel. 

 

Ez az előadás számomra többszörnézős, remek befejezése egy rossz és fárasztó napnak, de kiváló lehet egy jó nap megkoronázására is. Ha gondolkodni szeretnénk, vagy csak ha nevetni. Ha érdekes szituációkat szeretnénk látni, vagy ha csak remek színészeket. Minden benne van, de legfőképp a Katona zseniális társulata. És értük bármelyik nap érdemes színházba menni. 

Fotók: Dömölky Dániel