Isten-Haza-Család

Egy elegáns, minimalista nappalit látunk, fehér bútorokkal, beépített tévével. A család néma semmittevésébe robban be a vidéki nagymama, Pogány Judit fejkendős, rakottszoknyás figurája, aki levegővétel nélkül osztja ki a családot és védi meg fia barátját, a szentéletű Tartuffe-öt. Pogány Juditnak remekül áll Parti-Nagy Lajos szabad fordítása, a mama minden szólásmondást összekever, így sefüle-sefarka mondanivalójának, mi pedig hangosan nevetünk. Lassan kiderülnek a viszonyok, a nagymamán és fián, Orgonon kívül mindenki átlát a szentfazék Tartuffe-ön, Orgon vak bizalma pedig végül súlyos bajba sodorja az egész családot.

Az előadás különlegessége Parti-Nagy szövege. Helyenként egymásra nézünk, hogy ilyen nincs, tényleg ezt mondta? Ilyet hogy lehetett kitalálni? Legszívesebben folyamatosan jegyzetelnénk, képtelenség ugyanis megjegyezni a rengeteg szójátékot, poént. Szintén ügyes megoldás a forgószínpad külön-külön forgatható belső és külső gyűrűje, így tökéletesen össze lehet tolni az ülőalkalmatosságokat ággyá vagy be lehet forgatni a tévét középre, esetleg a forgással össze lehet zavarni a szereplőket. 

A színészek valamennyien fantasztikusak. Pogány Judit tökéletesen adja a vidéki műveletlen öregasszonyt, aki elítéli fia modern fővárosi családját. Znamenák István Orgonja vak, ostoba és gyenge, akinek folyton támaszra van szüksége. Nagy Zsoltot előzetesen nem tudtam elképzelni Tartuffe-ként, de szerencsénkre zseniálisan megoldotta a feladatot: semmi vonzó nincs benne, egy visszataszító, álszent alak, alig várjuk, hogy végre lelepleződjön. Kerekes Éva pergőnyelvű komornája hatalmas nyugalommal és bölcsességgel osztja az észt és tereli a családtagokat a jó irányba. Az egyetemi hallgatók remekül kiegészítik a társulatot, Pálya Pompónia Elmira szerepében különösen lenyűgöző. Tartuffe lebuktatásának jelenete nagyon erős, Pompónia pontosan és őszintén játsszik. Az pedig igazi bravúr, hogy egy hihetlenül pörgős, jó ritmusú, gyermekbetegségek nélküli előadást látunk, pedig ez még csak a bemutató. 

Az előadás sajnos fájdalmasan aktuális. Elhangzik az „Isten-Haza-Család” jelmondat, és a befejezés is rendesen odacsap. Van min gondolkodnunk hazafelé.

„Kárhozatszatyor” – ezek lennénk mi, egyszerű földi halandók Tartuffe-höz képest. Bárcsak az Örkény Színház is követné Alföldi Nemzeti Színházának hagyományait és kiadná az előadás szövegkönyvét – nagyon népszerű olvasmány lenne.

Fotó: Marjai János / MTI