Egyedül

A Jóembert keresünk (A szecsuani jólélek) Bertold Brecht drámája, így előre tudhatjuk, hogy nem egy könnyű előadást fogunk látni. A Vígszínházban Michal Docekal rendezésében mutatták be, Eszenyi Enikő főszereplésével.

Három isten (Telekes Péter, Fesztbaum Béla és Molnár Áron) érkezik egy kisvárosba, hogy egyetlen jóembert találjon. A feladat nehéz, senki sem akarja őket befogadni. Végül a nincstelen utcalány, Sen Te (Eszenyi Enikő) mégis megszánja őket és szállást ad nekik éjszakára. Az istenek ezért megjutalmazzák, így boltot nyithat. Jóságát azonban mindenki kihasználja, így kénytelen magára ölteni Sui Ta, az önzően kapitalista nagybácsi jelmezét, hogy életben maradjon.

Docekal rendezésének nagy hibája a zene, a mondanivaló kihangsúlyozására szánt betétdalok, amik felerősítés helyett inkább kizökkentenek az előadásból. Pedig a mondanivaló magában is erős lenne: a jóembert, akinek a keresésére annyi időt fordítottak az istenek, magára hagyják, boldoguljon, ahogy tud. Eszenyi az egyetlen nő a színpadon, a többi női szerepet is férfiak játsszák. Eszenyi játéka, tisztasága az utcalány szerepében magával ragadó, a nagybácsi azonban nem csak külsőleg, de mozgásában is karikatúraszerű, nehezen komolyan vehető. Az események pörögnek, sokszor nehezen követhető, mi történik a színpadon. De vajon ebben a kemény férfivilágban el kell tűnnie minden nőiességnek? Az előadás végén nem biztos,  hogy mindent értettem, de hazafelé volt min gondolkodnom. 

Fotó: Dudás Ernő