Egy mai magyar opera

Pintér Béla bemutatói mindig izgalmasak és újszerűek, a rajongók által nagyon várt események. Különösen izgalmassá tette a legutóbbit, hogy Máté Gábornak sikerült Pintért becsábítania a Katonába, hogy az ottani társulattal rendezzen előadást. Így A bajnokot kettős várakozás előzte meg, aztán még a bomba is robbant: egy bulvárhír alapján az előadás szereplőire lehet ismerni. Mivel én ezt a hírt nem ismertem, csak A bajnokról szóló kritikákból tudtam meg, kikről szól az előadás. Számomra ez csak vihar egy pohár vízben: az újra választást nyerő, kokainozó polgármester figurája éppen eléggé mai és általános. A kapcsolódó családi sztori, hogy a politikus csalódott felesége egy olimpiai bajnoknővel folytat viszonyt és szeretne megszökni, már egyedibb, de kitalált szereplőkkel is működne a történet. A darab nélkülözhetetlen kellékei még a mindent elintéző kampányfőnök, egy a tévéinterjúkon túl is készséges riporternő és annak hímsoviniszta stábja.

A politikus Nagy Ervin alakításában elég sármos a választók megnyeréséhez, viszont elég önző, korlátolt és elkényeztetett ahhoz, hogy hamar ellenszenvessé váljon. Rezes Judit a csalódott, kitörni vágyó feleség szerepében megrázó és hiteles alakítást nyújt, tragédiája megérint. Jordán Adél örökké lázadó, öntörvényű sportolónője találó, bár ezt a karaktert tőle már többször láthattuk. A darab érdekes, az opera műfajú megvalósítással együtt, Pintérhez híven humorral és megrendítő helyzetekkel tele. Az előadásban vannak remek ötletek, mint például a tökéletes díszlet, házbelsővel, kerttel, megmászható fallal, csillagos éggel. Vagy ahogy a tévé kapcsolgatásakor megjelenik az adás, természetműsorral vagy idétlen tiniműsorral. A zenei kivitelezés sem rossz, bár az ének nem mindig tiszta, és a rendező ígéretéhez híven "a fennkölt zene és a profán tartalom kontrasztja szinte állandó humorforrást jelent". Ennek ellenére az előadás után hiányérzet maradt bennem. Talán mert eszembe jutott az éppen másnap 300. előadását ünneplő Parasztopera, Pintér Béla legsikeresebb előadása. És mert arra gondoltam, hogy talán az ő színészeivel ez az előadás jobban működött volna. Nem mintha a Katona társulata nem az ország legjobb kőszínházi társulata lenne ma, de ez a fajta színház Pintéréknek jobban áll, rájuk van szabva. Talán az önirónia hiányzott, talán a kisebb, intimebb tér. De ha már Pintér Béla és opera, akkor inkább a Parasztopera.