Egy magyar szappanopera története

Szokatlan módon egy vendégségben találjuk magunkat. Terített asztalnál eszik a húslevest, a főfogás előtt pedig az asztalfőn (és a szeretőjével együtt a legmagasabb széken) ülő Lear bejelenti, hogy szétosztja országát és lemond a kormányzásról. A történetet ismerjük: a legkisebb lányt, mert hízelegni nem tud, Lear kitagadja és két idősebb lányának adja fél-fél országát. Mire kiderül, hogya hamis szavak mögött csak kapzsiság lapul, Lear már földönfutó és bomlott elméjű öregember.

A díszlet előadás közben nem változik, ugyanabban a málló vakolatú, sokajtós helyiségben zajlanak az események. De ez egyáltalán nem zavaró, remekül el tudjuk képzelni a kastélyt, az erdő mélyét vagy éppen egy szakadék szélét a díszletben. A középpontban az ebédlőasztal áll, és ettől úgy érezhetjük, bármelyik átlagos magyar családról szólhatna a történet. Családi ebéd közben történik az összeveszés és a záróképben is halotti tort ülünk. Igazi magyar család módjára a szereplők folyamatosan csipegetnek a mindig jelen lévő tányérokról: remekül lehet evés közben összeesküdni, megbeszélni, történetet mesélni. És ahogyan a teríték egyre jobban összekuszálódik, ahogyan az asztal egyre jobban szétesik, úgy esik szét Lear birodalma és élete is. Az előadás végére a színpad halottakkal van tele, akiknek szintén nem marad más hátra, mint az evés. 

A színészek remekelnek, minden karakterre sikerült megtalálni a megfelelő embert. László Zsolt Learje erős, határozott és szeszélyes az előadás elején, míg a végére szegény őrültként siratja elveszett családját és vagyonát. Szávai Viktória Gonerilje elegáns és aljas, egy nő, aki mindent megkap. Húga, Andrusko Marcella Reganként ugyanaz egy kissé tűzrőlpattantabb kiadásban, remek kiegészítése nővérének. Cordelia, Sodró Eliza nemcsak külsőleg különbözik nővéreitől már első ránézésre is törékenységével, derékig érő hajával. Remek választás volt: rögtön magához ragadja a figyelmet játékával. A rosszat mindig könnyebb eljátszani, de neki most a jót is sikerül: érzékletesen mutatja meg, mit érezhet Cordelia, aki nemcsak az apját és családját, de vagyonát és státuszát is elveszíti röpke két perc alatt. Még jó, hogy a francia király éppen arra jár. Érdekes és sikeres döntés Kent szerepét Csomós Marira bízni, jól áll neki a király hűséges támaszának szerepe. Az pedig még különösebb, hogy a bohóc Lear szeretőjéből lesz (Kováts Adél) - bár elcsattan egy pofon a családi összeveszés közben, a szerető nem megy el, inkább szomorú bohócként igyekszik széthulló társát először jó útra téríteni, majd támogatni. Bátor ötlet, ami jól működik.

Alföldi Róberttől megszokott módon különleges és meghökkentő előadást láthatunk. A modern fordítás a mai - néha vulgáris - beszólásokkal közelebb hozza a családot és a történetet hozzánk. Akárcsak egy brazil szappanoperát látnánk - amit mi sem bizonyít jobban, mint a közönség felszisszenései és meghökkent felkiáltásai. Mondom, mintha egy sorozat szereplőinek legújabb aljasságait kommentálnánk. 

A dráma véres, hisz majdnem mindenki meghal. Helyenként sajnos túl hosszan vagy véresen, de attól még az évad egyik legerősebb előadását láthatjuk. Kihagyhatatlan.